A kora-őszi napsütésben Szlovákia dimbes-dombos, csendes útjain gurulásztam és azon gondolkoztam, hogy osszam meg másokkal, amit érzek. 

Mert szerelembe estem... és ez most komoly.

De ne szaladjunk ennyire előre. A Specialized 2018-as bemutatóján jártam Szlovákiában, csodálatos környezetben, a Kis-Tátrában.Három nap, rengeteg tesztbringa, megbeszélések, bemutatók, stb., ahogy az lenni szokott. 

Megvolt előre a teszt-tervem: új Diverge, új Epic, új Allez, új Tarmac és ha marad idő, menni pár kört az enduro pályán egy Stumpjumperrel. 

10° alatti hőmérséklet és orkán erejű szél fogadott minket első nap, a program pedig egy délutáni "welcome ride" volt, amire egy S-Works Tarmac nyergében indultam. Amint elindultunk, tudtam, hogy ez valami nagyon más lesz, mint az általam eddig használt/próbált országútik. Az időjárás és a nagy tempó miatt, inkább a túlélésért küzdöttem, kevésbé tudtam a bicajra koncentrálni. Az viszont a tesztkör végére egyértelmű volt, hogy az új Tarmac ismét magasra tette a lécet.

A második nap folyamatosan szakadó eső párosult a széllel és a hideggel, sajnos esélytelen volt, hogy bringára üljünk.

Az utolsó nap végre kisütött a nap, nem fújt a szél és elállt az eső. Hajtott a kíváncsiság, így megint a Tarmac-kal indultam neki, immár egyedül. Nem fogok belemenni a technikai részletekbe (ha valakit érdekel, megnézheti ITT), csak a tapasztalataimat osztom meg veletek.

A tesztkörön egyaránt voltak meredek emelkedők, sík szakaszok, kiváló és közepes minőségű aszfalt, kíváncsiságból még egy kis gravelre is elvittem.

Az új Tarmac kényelmes. Ez a kényelem egy csúcskategóriás versenyzésre tervezett országútinál nyilván nem az endurance vonal kényelmét jelenti, de mindenhol jól tudtam vele haladni, nem volt olyan szakasz, ahol azt éreztem, bárcsak túl lennék rajta. Nem ráz szét, nem üt meg, közben viszont brutálisan merev, amikor rálépek a pedálra, érzem, nincs elpazarolt energia, minden leadott watt a hajtásra összpontosul.

A meredek villaszög miatt az irányítás hihetetlen agilis, elsőre idegesnek éreztem, de miután megszoktam, az az érzésem volt végig, hogy a bicaj nem ellenkezik soha. Elég csak "rágondolni" és azt teszi, amit akarok, mindig oda és úgy fordul, ahogy akarom. Az egyenesfutása gyönyörű, nem ingadozik, nem kóvályog, nincs szükség a folyamatos apró korrigálásra, nagy sebességnél is maximálisan stabil marad. A teszt végén még egy pump-track pályán is köröztem vele, mert ilyen jól irányítható országútival még nem találkoztam. Maximálisan helyt állt ott is.

Az új Tarmac gyors. Nagyon. Síkra érve eszméletlen "haladós" érzésem volt, akár egy aero bringán. Persze ehhez hozzá tettek a csúcs Roval karbon kerekek és a Turbo Cotton külsők is egy picit. Később rákérdeztem, az új Tarmac légellenállása kisebb a korábbi Venge-nél (!) és nem sokkal marad el a Venge Vias-tól. Talán ez az, amitől kimagaslik a mezőnyből az új Tarmac. (UPDATE: amíg én Szlovákiában bringázgattam, Peter Sagan megnyerte az országúti világbajnokságot az új Tarmac nyergében. Ráadásul sprintbefutón…)

Aerodinamikus, könnyű vagy merev kerékpárt bárki tud csinálni, a hármat egyszerre viszont kevesen, pedig ezektől lesz igazán jó egy országúti. Ha ez a három tulajdonság egy kiváló geometriával párosul, megkapjuk a tökéletes kerékpárt. Az új Tarmac a legmagasabb szinten hozza ezeket az elvárásokat. Sok kerékpárt próbáltam már - nyilván nem az összeset - és ki merem jelenteni: Az új Tarmac a legjobb verseny országúti, amivel valaha dolgom volt! 

Annyira tetszett, hogy a délutáni teszten is ezzel mentem, hozzá se nyúltam a többi tesztbicajhoz és a végén vissza sem akartam adni. Soha egyetlen kerékpár sem keltette még fel bennem a birtoklási vágyat, a "KELL" érzést ennyire. 

KELL EGY ÚJ TARMAC. 

A teljes Specialized Tarmac modellpalettát itt találod.