A minőségi 24”-esek piaca egy igen szűk szegmense a kerékpárgyártásnak. A gyermekek számára ez nagyjából 2 évig tekinthető ideális méretű sporteszköznek, aztán átülnek 26”-ra. Sokan ezért ki is hagyják ezt a kerékméretet, extrém beállításokkal a végletekig kihasznált 20”-as után átülnek 26”-ra, mert a gondviselők nem érzik létjogosultságát a 24”-esnek ilyen rövid időtartamra.A kerékpár méreteiből és kialakításából adódóan a 26”-os alkatrészek és megoldások adoptálhatóak rájuk azzal fűszerezve, hogy a kisebb súlyú tulajdonosaik kisebb igénybevételt is jelentenek a kerékpárra nézve.
Ha mégis úgy döntünk, belevágunk egy 24" kerekű, sportolásra, montizásra is alkalmas eszköz beszerzésébe, akkor két lehetőségünk van: végignézzük a kínálatot a minőségi kerékpárok között (itt a lehetőségek felkutatása vesz igénybe sok időt, nem pedig a kínálat mustrálása), vagy kerékpár építő hajlamunkra és az esetlegesen felhalmozott alkatrészeinkre támaszkodva építünk vagy építtetünk egy kerékpárt.
Mielőtt belevágunk a projektbe, a fő célkitűzést tisztáznunk kell! A gyermek és/vagy ifjú titán gépe hasonlítson-e apa gépére (teleszkóp, tárcsafék, stb.), de ebben az esetben a súly csökkentése eshet áldozatul a feladatnak? Vagy az alacsony súly legyen a fő cél, de ebben az esetben bizonyos „extrákról” le kell mondanunk. A két halmaznak van egy pici metszete, de az a csilliárdos szülők terepe. Pl erre gondolok:
Trailcraft Titanium Pineridge 24”,
vagy egy 24” Helix Titaniumra épített változat.
Az „olyan, mint apáé csak kicsiben” kategória egyik legéletképesebb szereplője a Specialized Hotrock 24 xc PRO. A gép előnye valóban az, hogy kinézetre és minőségre is egy igazi versenygép, hátránya viszont ebben az esetben is az, hogy a Jézuskának és a nyuszinak együttesen is megterhelő feladat a beszerzése! De lábunkat a földhöz közelítve újabb versenytársba botlunk: Merida Matts J24 Team. Árban kezdünk lassan rendben lenni, de a súly valahogy nem stimmel: 12 kg felett járunk, ami valószínűleg több, mint apa gépének tömege. Pedig apa biztosan többet nyom a mérlegen, mint az ifjú gyermeke, akkor meg miért cipeljen a kis kedvezményezett arányaiban többszörös súlyt maga alatt apához képest?
Némi keresgélés után ráakadhatunk azért néhány kisebb manufaktúrára, akik inkább a kis súlyt és az egyszerű kezelhetőséget preferálják, megszabadítva a bicajt a feleslegesnek tűnő kiegészítőktől, alkatrészeiket optimalizálva a kisebb igénybevételekhez. Csak semmi sallang: Islabikes Angliából, vagy a KaniaBikes Németországból (ők egyébként a fő alkotórészeket: váz, villa, kerekek és néhány kiegészítőt külön is értékesítik igény szerint).
De ha apa agya a nap nagy részében 2*10 vagy 1*11 rendszerben forog, továbbá az előző 10-20 évben a kerékpározás mellett az alkatrészek terén erősen gyűjtögető életmódot folytatott (a „majd jó lesz valamire még” dobozok gyarapodása), akkor ott csakis a saját építés jöhet szóba. A fő cél egy könnyű, jól kezelhető bicaj összeépítése. Első lépésben a donor bicaj megtalálása a feladat, amelynek egy használható geometriájú és elfogadható súlyú váz mellett lehetőleg minél több egyéb hasznosítható elemet is tartalmaznia kell. Néhány hét aktív OLX figyelés után – amely rendkívül szórakoztató feladat is egyben – egy olcsón beszerezhető, ennek megfelelően némileg leharcolt Corratec X-Vert Teen 24 került a látókörömbe. Új korában így nézett ki:
Viszont nálam maximum fél órát töltött a fellelt állapotban, aztán gyorsan landolt a mérlegen a lecsupaszított váz: a sárvédő szemek lefűrészelése után 1620 g-ot nyomott. Következhetett egy festés, hogy a projekt végterméke újnak hasson! Tehát 1620 g-ról indulunk, és a célunk az, hogy 9,0 kg alatt meg is álljon. De mi is történik ezzel a vázzal, hogy felépítve 13! kilóig hizlalják azok a drága munkások a Corratec szalag mellett? Belekerül egy 4-5 cm között mozgó, 2550 grammos RST villa! Ezt miért?! A tisztán látás kedvéért meg kell jegyezni, hogy a méretkategória legjobbjának tartott RST F1RST Air 24 teleszkóp is 1600 g felett van, és magas ára miatt nem is sok huszonnégyesbe kerül beépítésre. Így a súlycsökkentés talán legfontosabb elemével kezdhetjük is az átépítést, vadászni kell egy megfelelő méretű, könnyű merev villát: Kaniabikes, Németország, rendelés, utalás, postázás, és 2 hét múlva landol nálunk a méretre vágás után 580 grammot nyomó merev villa. A kis kedvezményezett meg édesapához hasonlóan merev géppel jól megtanulhat lejtőzni, aztán később jöhet majd egy rendes teleszkóp. Az útegyenetlenségek okozta rázkódások csillapítását inkább bízzuk majd a jól megválasztott és megfelelően alacsony nyomáson tartott külsőkre.
A villa beszerzésének 21.000 Ft-os ára pontosan megduplázta a donor kerékpár beszerzése után a beruházás összköltségét, de a 21.000 Ft-ból elért mínusz 2 kg mindenképpen kedvező, ár érték arányban (10,5 Ft / -1g) ennyire sikeresek később már nem leszünk az átépítés alatt. Beépítéséhez felhasználtam az eredeti Cane Creek, közel 10 éves kora ellenére is jó állapotú kormánycsapágyat, melynek 110 grammját el is viselte a projekt, ráadásul a takarékosság oldalán is fel tudunk valamit mutatni. Összehasonlításképpen egy könnyű és igazán jó kormánycsapágy 80-90 g, de az érte kifizetendő 10.000 Ft feletti összeg hozadéka nem sok. Mondhatnánk, hogy a villával a méregfogát ki is húztuk a rettenetes súlyú gépsárkánynak, de a tapasztalt bringás tudja, a jó bicaj egyik legfontosabb tartozéka a könnyű és jó kerék. Az biztos, hogy ha 1x9, 1x10 rendszerben gondolkodunk, a megvásárolt alsó/közép kategóriájú kerékpárok hátsó agyai nagy valószínűséggel nem lesznek megfelelőek. Az ilyen bringák egy részén menetes racsni van, vagy ha kazettás, akkor is 7 sebesség kompatibilis. Ráadásul az eredeti agyak minősége, és a karbantartás hiánya sokszor az első és hátsó cseréjét is megköveteli. De mi van a felnivel? A becserkészett donor egy 398 grammos, még értékelhető állapotú alumínium alapanyagú felnit tartalmazott. Ez alapvetően kedvezőnek tekinthető, inkább a gyerek bicajokon itt is alkalmazott 36 küllő a zavaró. Az agyak cseréjénél ezért jelenleg a magasabb kategóriákban már kevéssé járatos lyukszámmal kell kalkulálni. A piackutatás szerint a kategória csúcsa itt is a ZTR Crest 24” 310g tömeggel, természetesen az árát nem is érdemes feszegetni. Így maradtam a meglévő alapanyagoknál. A fiókomból előhúzott (egyébként 10 éve lezsírozott és féltve őrzött) tricolor Ultegra agypár került befűzésre az eredeti felnikkel, amely dizájnban ugyan gyönyörű, forgása tökéletes, de a súlya a 36 küllővel nem lett annyira biztató, teljes kerékszett: 1750g. Az összehasonlítás kedvéért, egy minőségi aggyal fűzött ZTR Crest felnivel 1300 g körül lehetnénk, de ennek ára is van, nem is kevés! Marad a 36 lyukas eredeti felni az Ultegra agyakkal. Építés előtt a kerékpárszerelő mentorom azért felemelte az ujját és közbeszólt: célszerű a 130 mm szélességű agyat 135-re növelni, montiba mégiscsak az passzolna.
Amin viszont könnyíteni tudunk: a gyönyörű és utánozhatatlanul finoman működő 600-as gyorszáraknál a fiókomban csak könnyebbek lapultak. Így nem az eredeti darabok kerültek beépítésre, a 140 g/pár helyett könnyedén találtam otthon 100 g/pár darabokat. De hogy a forgó tömeg oldalon is legyen valamennyi súly hozadék, külsők terén a Schwalbe Rocket Ron Performance a kategória (könnyű terepező huszonnégyes) egyeduralkodója, ráadásul a gyári 445g helyett mindkettő példányon 430g alatti tömeget mértem. Bike24.com, 21.24 €/stück. Szerintem megéri. Az itthon kapható, ilyen méretű külsők tömege nálam a 29-es bicajra sem menne el, pedig nem vagyok egy szélsőséges súlymániás. (mondjuk, akkor miről szól ez a cikk?!...) Tulajdonképpen talpra, vagy inkább kerekekre állíthatjuk a bicajt, indulhat a feldíszítése: lehet a méhtelepre vinni az olyan vasakat, mint az eredeti stucni, kormány, nyeregcső, és lehet felcsattintani a könnyű, vagány darabokat. Fék terén az Avid FR-5 kar (150g) – XTR V-fékszett (365g) páros beépítése után én magam is meginogtam, ezzel szegény gyermek első útján fejre fog állni. Ez végül nem történt meg, de az első lejtőzés után teljes értetlenség ült ki az arcára: ha ez ilyen jó, korábban miért nem lehetett neki ilyen?
Váltás terén vannak a hívők és a nem hívők, mégpedig SRAM vagy Shimano, trigger vagy markolat. Mivel a mérlegen az XT-XT párost 30 grammal alulmúlta a markolatváltós X-7 X-9 egység, így ez került felszerelésre. Itt volt némi kétely bennem, a markolatváltók közül némelyik forgatása igencsak nehézkes tud lenni, de a felszerelt X-7 markolatváltó finom járása a kezelhetőség terén nem okoz gondot, továbbá mindig is kevesebbet kellett utólagosan finomhangolni a SRAM rendszereimet. A hátsó sor 11-34 9sp, 32-es első tányérral, XT lánccal. Az első tapasztalatok alapján 30 fog talán optimálisabb lenne gyermek montizásra, de azt meg mire is szerelném fel? Igen, itt a projekt egyik leg sarkalatosabb kérdése: milyen hajtómű is legyen a gépen? A kategóriára jellemző ezen alkatrész borzasztó igénytelensége: eredetileg szinte az összes ilyen méretű gépen négyszögtengelyre húzva egy nem bontható, cserébe jó nehéz acél darab található, ami inkább a vasolvasztó kohóba való új acél előállításához. A minőséget és kis súlyt kereső bikeépítőnek a szűkös, külföldön elérhető kínálat mellett azért mégiscsak van egy menekülőút. Előtúrunk a „majd jó lesz valamire még” halmazból egy példányt – nálam ez egy Deore egyed volt – és a kedvezményezett lábhosszához méretre igazítjuk a karokat. A méretre igazítjuk kifejezés természetesen mélyebb tartalmat hordoz: forduljunk képzett esztergályoshoz, és akkor a végtermékünk biztosan alkalmas marad kerékpározása. Egyfelől fontos az optimális karhossz kiválasztása, de ehhez könnyű fellelni szorzószámokat vagy táblázatokat a helyes szám megtalálásához:
A másik, igazán sarkalatos pontja a hajtómű fazonra szabásának, hogy milyen típusokat és milyen mértékben tudunk visszavágni? Az internet világa nélkül hogy jutnánk ilyen információkhoz? A komplett szett esetén a legoptimálisabb súlyt a Hollowtech II rendszerekből tudnák összehozni, de itt erősen korlátozott a fazonírozható példányok típusválasztéka, viszont ha volna egy spéci, alu házas, titántengelyes négyszöges monoblokkunk, akkor a négyszöges verzióban is versenyképes végtermékhez juthatunk.
Akkor meg is volnánk? A nyeregben nem kell sokat ülni, mehet a minimál stílus, cserébe minimál tömeggel (165g), meg egy szép és könnyű (250g/pár) pedál. Azt hiszem, kész is vagyunk: Aztán az első tesztek megmutatták, valamivel meg kell fogni azt a láncot leesés ellen, azért felkerült egy leesés gátló. Továbbá 2.1 külsőbe 1.2 bar, hogy a kényelem is meglegyen. A technikára ezek után nem foghatjuk:
