Nove Colli Gran Fondo

létrehozva: 2016.05.27

Álmos beszámolója Nove Colli országúti maratonról.

Kérték a boltban, hogy írjak egy kisebb beszámolót az olaszországi versenyről, ezért nagy nehezen rászántam magam a negatív írói vénám ellenére. Megpróbálom rövidre fogni, mert a saját magamnak írt naplószerű dolog 4 oldal lett…

Tehát a verseny neve Nove Colli. Úgy tudom, ez egy elég rangos amatőr verseny Olaszországban. Az idei volt a 46. Én két éve már részt vettem rajta, de akkor csak beeső emberként, pontosan nem tudtam miről van szó. Az volt az első versenyem, ami elég komoly kezdésnek indult a magyar viszonyokhoz képest. Akkor az egyik haverom neve alatt indultam, mert ő lesérült menet közben. A verseny helyszíne Cesenatico, egy kisebb város. A helyről azt kell tudni, hogy Pantani szülővárosa, ide is van eltemetve. Idén nem néztük meg a sírját, de legutóbb ellátogattunk oda.

A versenyre még novemberben kellett jelentkezni. A nevezés 60 euro. Két táv között lehet választani, az egyik 130 km 1850 m szinttel, a másik 205 km 3850 szinttel. Menet közben lehet eldönteni, hogy melyiken mész végig. Megbeszéltük, hogy idén a 200-on megyünk (a többiek már 4-5-ször részt vettek a versenyen), de mindenkinek elég rosszul jött ki a lépés, ezért végül a rövidre terveztünk.

 A legdurvább adat, hogy TIZENHÁROMEZER induló van.

 


Csütörtök reggel indultunk és még az M7 melletti benzinkúton találkoztunk egy ismeretlen csapattal, akik szintén a versenyre készültek. Első este megálltunk Trieste mellett, úgyhogy csak péntek délre értük el Cesenaticot.

Egyből át is vettük a nevezést, ami kb 5 percig tartott. Kaptunk egy szép nagy zsákot, benne egy Sportful mezzel, ami kitette a nevezés értékét. Itt volt egy-két stand, ahol különböző bringás cuccokat árultak. Illetve a felvezető autó is itt parkolt a versenyig. A város egyik utcáján egy vásár/kiállítás is volt, ahol a különböző bringa és alkatrészgyártók vonultak ki: Canyon (egyik szponzor volt), Bianchi, Cannondale, Colnago, Trek, Fsa, Scott, Sidi, Vittoria, Campagnolo...

 


 

A rajt vasárnap 6-kor volt. A rajthelyeket 1500-as csoportokra osztották. Mi 6-kor még a rajthely felé gurultunk, amikor hallottuk a rajtot jelző lövést. Pár percre rá értük el a helyünket, ahol vártunk legalább fél órát az indulásig. Az első 30 km majdnem sík, itt még nagyjából egyben megy a sor. Kb. 40-es tempó alakult ki, de a tömegben ez nem nagyon érződött, simán beszélgettünk. Az első emelkedőnél volt egy keskenyebb szakasz, ahol megállt a tudomány. Valahogy nem bírta el a sok bringást és dugó lett. Pár percet álltunk. Innen már nagyjából flottul ment a dolog. Mivel haverom csütörtök óta próbált rábeszélni a hosszú távra, ezért próbáltam úgy beosztani az erőmet, kicsit lassabban mentem az emelkedőkön, figyeltem, hogy ne menjen 160 fölé a pulzusom. A 4. hegy után van a lekanyarodó a 200as távra, ez 100 km-nél van, nagyjából a fél távnál. Eddig nem kétszer álltam meg kulacsot tölteni és könnyíteni magamon. Fejben nagyon jól voltam, a combomat se éreztem, úgyhogy lekanyarodtam. A táv maradék részén viszont minden hegynél megálltam, amiből még 5 volt hátra. A 6 és 7 a leghosszabb emelkedő, ami tök jól ment.

 

Fenomenális tájakon tekertünk végig. Gyönyörű kilátás fogadott egy-két kanyarban. A legrosszabb dolog a tűző nap volt, egy felhő se volt az égen és nagyon kevés fás részen haladtunk végig. Az utolsó emelkedő volt még nagyon finom, nagyjából a legmeredekebb az egészben és a végén majdnem 1 km-en át 17%-os emelkedővel kellett megküzdeni. Viszonylag ez is jól ment. Nem tudom, hogy a jó tartalékolásnak és a sok frissítőnek köszönhetően, de nem mondhatom, hogy lett volna holtpont. Végig frissnek éreztem magam. Az utolsó 20 km-t viszont szinte egyedül tettem meg. Úgy jött ki a lépés, hogy nem volt jó csapat, vagy az én lábam pörgött, de tudtam tartani síkon a 35-38as tempót. Az utolsó 5 km-re azért beért egy csapat, akikhez csatlakoztam, így egy kicsit gyorsabban tudtam haladni (jó lett volna az végig így menni a végén:)). A célban csinos lányok érmet akasztottak a nyakunkba.


A versenyt 10 óra 24 perc alatt fejeztem be, ebből 9 óra 6 percet töltöttem bringán. Nem voltam gyors, de egy csodálatos élménnyel lettem gazdagabb. Sose gondoltam volna, hogy meg tudok csinálni egy ilyen távot ekkora szintemelkedéssel.