Román Bajnokság 2016

létrehozva: 2016.06.27

Marike beszámolója a 2016. évi román országúti bajnokságról

Román Bajnokság 2016

Idén Dévában rendezték meg a Román Országúti Bajnokságot, számomra az év egyik legfontosabb versenyét. Így zajlott a négynapos felejthetetlen fesztivál...

Péntek - időfutam

41.8 °C, tűző nap, 13.40-es rajtidő, a szállásunktól 5 km-re lévő Sântuhalm nevű helyen. 20 km, egy 5 km-es lezárt útszakaszon, nagyon enyhe emelkedővel és lejtővel. Fél óra max! Folyamatosan figyeltem a sebességre, pulzusra és a fájdalom tűrésére, minden úgy ment, ahogy kell! 191-es átlagpulzus, 97-es lábfordulat, a végén pedig 200 és 110. Nagyon élveztem! 5. helyen végeztem, szoros küzdelemben, 2 mp a 4.-től, 13 mp-re a dobogótól...
Az eredményen lehet javítani egy időfutam géppel, telikerékkel. És természetesen sok edzéssel!

Szombat - mezőnyverseny

45.1 °C, 3x32 km-es VB nehézségű pálya, 1080m szint és nagyon technikás lefelék. Külön mezőnyben rajtolt a Női Elit kategória a Master férfiakkal, 2 percre a Junioroktól. A rajtot ellőve egyből „full gas”, így hamar utolértük az juniorokat. 12 km síkon haladtuk! A tervem az volt, hogy az első emelkedőt megelőzően minél előrébb helyezkedjek, és minél tovább ottmaradjak a legelejével. Így is sikerült! A jobbos kanyar előtti 500 m-en az 4. hely körül pozícionáltam magam, majd nyélen mentem felfele a fiúkkal. Itt tudtam, hogy Ana Covrig-on kívül, aki profi versenyző Olaszországban az INPA Giusfredi ProTeam-ben, más nem fog ott maradni. Ez is így történt. Az emelkedő vége fele kezdtem megúszni, így gondoltam bevárom a következő grupettot, hisz hátra van még 80 km és a második helyért kell küzdenem! Meglepő módon azonban jó darabig senki sem jött… úgy tűnik ennyire szétszedtük a társaságot, meg az előző napi időfutamból nem mindenki tudott regenerálódni. Az időfutamon második helyen végzett Beáta például már a síkon DNF-fel zárta a napot…
5 km után beértek hárman, körülük az egyik Elit Nő. Innen még izgalmasabbá vált a helyzet, következett a leghosszabb, legmeredekebb és legforróbb emelkedő. Fájt, de nagyon haladt!
Ez a két érzés jellemezte a verseny fennmaradó részét, közben azonban történtek még fontos események: Esterával utolértünk pár Juniort, 5-6 fős csoportba rendeződtünk, elkezdtünk forogni és rendezetten haladni, újabb „megszomorodott” fiúkat értünk be, összeálltunk, majd egyre kevesebben lettünk, végül az utolsó 30 km-t egyedül megtéve 2.-ként értem célba.

Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel és a teljesítményemmel, jövőre a román bajnoki trikó a cél!